Gyémánt emlékdiplomát vett át iskolánk megbecsült tanítója a Laczkó Dezső Múzeumban nemrégen.
Dorn Vilmosné, Gyöngyi néninek szeretettel gratulál iskolánk közössége, legfőképp azok, akik még együtt tanítottunk vele a Szilágyi Keresztény Iskolában. Megkértem Gyöngyi nénit, hogy írjon pár sort arról, mit jelentett számára a „szilágyis” lét. Megható volt olvasni sorait, mely követendő példa számunkra: büszkeséggel gondolni hivatásunkra, tanítványainkra, kollégáinkra! Legyenek beszédesek Gyöngyi néni sorai, amit most megosztok közösségünkkel!
Szeretettel gratulálok mindannyiunk nevében a 60 éve átvett diplomához!
Jó egészséget és családjában eltöltött vidám pillanatokat kívánunk!
Barabás Andrea
Alsó tagozatos igazgató-helyettes
„Szilágyis voltam…
1977-től 1997-ig tanítottam a Szilágyiban. Szilágyisnak lenni egy olyan titulus volt, amely mindenkiből – aki ott tanított és tanult – ugyanazt az érzést váltotta ki: BÜSZKESÉGET! Mire is? Városszerte az a hír járta, hogy ebben az iskolában nívós oktatás és művészeti képzés folyik. Ennek a minősítésnek és az ebből fakadó elvárásnak mi, akik itt tanítottunk, meg akartunk felelni! Igyekeztünk jól tenni a dolgunkat.
Hosszú évekig munkaközösségvezető voltam, így módom volt figyelemmel kísérni kollégáim munkáját. Megtapasztalhattam, hogy közel azonosak voltak az elképzeléseink, módszereink és céljaink a tanításban: biztos, kőkemény alapokat építeni a 6-10 éves korosztály tanulmányaiban! Mindezt a kölcsönös szeretet jegyében és mindvégig élő kapcsolatban a szülőkkel.
Hihetetlen, hogy ennyi év után még most is meg-megállítanak az utcán a régi tanítványok vagy szülők néhány kedves szóra.
A gyerekek szeretetének apró tárgyi emlékeit pedig a pályámról készített albumomban őrzöm. Sok-sok képeslap, fotó, névsor, levelek, barkácsolt kis emléktárgyak sorakoznak itt, és ha lapozgatom ezt az albumot, arcok, nevek, programok, kirándulások, klubdélutánok emléke villan föl.
A legfrissebb élményem egy idei, 2023. júniusi találkozó, amelyre az 1989-ben végzett 4. osztályom hívott meg. Amikor hallgathattam a tartalmas élet- beszámolókat és megölelhettem őket, boldogító, megnyugtató tudat volt, hogy jó és termékeny talajba hullottak a szívós és kitartó munka magvai annak idején.
Szóval, kedves volt Szilágyis diákok és kollégák, még köztünk lévők és akik már elmentek: köszönöm, hogy Veletek és köztetek munkálkodhattam 20 évig! Közösen örülhettünk sikereknek, segíthettünk egymásnak a nehezebb időkben. Szerettük egymást.
… És kedves mostani Szilágyis kollégák – akik közül már nem ismerek mindenkit -, kívánom, hogy hosszú és eredményes pályát érjetek meg, legyen ehhez céltudatosságotok, kitartásotok, türelmetek, erőtök és egészségetek!
Közeledik a téli szünet, mit kívánjak az egész iskolai közösségnek? Jó pihenést és Istentől áldott szép Karácsonyt!
Szeretettel: Dorn Vilmosné,
Szilágyis tanítónő”