Brevics Olívia, 6.b osztályos tanulónk az Irodalmi Rádió pályázatára benyújtott Benned él című írásával saját korosztályában (10-14 év) az I. helyen végzett, és így elnyerte „Az év diák írója 2026.” címet.

A Benned él című írás megjelent az Irodalmi Rádió legújabb antológiájában, melyben a pályázatra beérkezett legjobb műveket válogatták be; valamint e cikk folytatásában is elolvasható.

Olívia, szívből gratulálunk Neked ehhez a kitüntető elismeréshez! Írj még sok ilyen szép történetet, amelyekkel nekünk is örömet szerzel! Nagyon büszkék vagyunk Rád!

Szilágyiné Rezessy Dorottya
szaktanár

Benned él

Bogi álmodozva nézett ki az ablakon. Nem volt különösebben szép az időjárás, mégis végigfutott a hátán egy különös, csiklandozó borzongás. A kopár fák, a foltokban havas táj, a sötét felhőkkel teletömött ég és a varjak repkedése, károgása olyan hatást keltett, mintha egy új, izgalmas kaland várna rá. Már jó pár perce nézte az eget. A varjak elszálltak, az égen már nem lehetett látni semmi mozgást. Nagyot sóhajtott, s visszaült íróasztalához. Megfogta bőrborítású jegyzetkönyvét és egyszerű, szürke tollát. Felkapcsolta a lámpát, majd lejegyzett egy gondolatot. 

„Minden rossz emlék jó oldala benned él.”  

Nem tudta, hogyan jutott eszébe a mondat. Nem tudta, mit takar. Mégis ismét az a különös borzongás futott át a hátán, mint az ablaknál. Ismét kinézett az ablakon. A felhők vastag takarója elszakadt, a varjak károgása helyett cinkék csivitelése töltötte be a teret. Az arca felragyogott. Egyetlen pillanatra nem figyelt az égre, és lám, máris szebb lett. Nem tudta, mi történik körülötte. Hogy történhetett ez? Hisz csak azt a furcsa mondatot írta le! Ekkor belehasított fejébe a felismerés. Gyorsan felállt. Leszaladt a lépcsőn, majd felvette kabátját. Itt egy pillanatra megtorpant. „Elég bátor vagyok hozzá?” – kérdezte magától. Nagy levegőt vett, sietve felhúzta csizmáját, s kiszaladt az udvarra. Már nem volt visszaút. 

Körbenézett. Ahogy forgatta a fejét, felötlöttek benne azok az emlékek, melyek miatt már régóta nem járt ki a kertbe. Látta, ahogy négyévesen lezuhan a nagy, erős diófa egyik vékony ágáról, és eltörik a karja. Érezte azt a maró fájdalmat, amit akkor érzett, amikor egy kóbor macska belemart a karjába. Hallotta saját dermesztő sikolyát, amikor egy éve az üvegház egyik üveglapja pont az ő fejére esett. Akkora fájdalmat még életében nem érzett. 

A lány szíve megtelt fájdalommal. Levegővétele szaggatott lett, szíve hevesen vert, arca elsápadt. Az a sok emlék külön-külön is nagyon fájt, de így, egyben szinte széttépte gyönge kis testét. Ekkor forogni kezdett vele a világ. Tépő fájdalmat érzett. Úgy érezte, szíve kettészakad. Térdre rogyott, majd sóhajtva elfeküdt a fűben.  

Ekkor olyan dolog történt, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Látta, ahogy a kéztörést követő évben a letörött ág helye alatt ott ült majdnem százéves dédnagyanyja, és kötögetett. Ha nem törik le alatta az az ág, akkor talán pont a dédmami fejére esett volna, és ő már nem bírta volna azt a fájdalmat. Azt is látta, ahogy a kóbor macska először kistestvére felé vette az irányt, aki még nem kapott tetanuszt. Ha ő nem sétál el a macska előtt, akkor a kistestvérét marta volna meg. Felötlött benne annak a napnak az emléke, amikor nem kellett iskolába mennie az üvegszilánkok miatt. Azon a napon ütött ki tűz az iskolában, ahol sok társa még az ő szilánkos sérülésénél is nagyobb bajt szenvedett. Ki tudja, sikerült-e volna kimenekülnie az égő épületből? Ekkor már teljesen értette a kis gondolat értelmét.  

Mindennek, ami megtörténik, oka van. 

Bogi nagy nehezen feltápászkodott, leporolta ruháját és visszament a házba. Már nem félt kimenni a kertbe. Már tudta, hogy mennyi életet mentett meg az a kert, melytől már sok éve félt. 

A szobájába érve egyből az ablakhoz sietett. Újra kinézett. Most nem látott se sötét, borús eget, se vidám, napsütéses időjárást. Mert egyiknek sem kellett lennie.  

„Az ég pontosan olyan, amilyennek lennie kell” – jelentette ki határozottan. Szívverése lelassult, levegővétele egyenletes lett. Lelke olyan volt, mint egy hajó, mely sok hánykolódás után partot ért.