Tavaszváró erdei foglalkozás a könyvtárban

2026. márc. 25.

A legutóbbi könyvtári órán a harmadik osztályosok az őszi-téli erdő színeivel ismerkedhettek meg  „A mi erdőnk” című magazin különszámának a segítségével. A füzetet magyar erdészek készítették azzal a céllal, hogy a diákok minél jobban megismerjék és megszeressék erdeinket.

A korábbi alkalommal csipkebogyóteát ittunk, ismerkedve az erdő kincseivel. Ezúttal is hasonlót vártak a harmadikosok, most a teadélután helyett a foglalkozás végén egy kis játékkal leptem meg őket.

… de kezdjük inkább az elején, ne szaladjunk annyira előre!

A virágos tavasz kitűnő alkalmat ad arra, hogy kimozduljunk a négy fal közül, és csináljunk valamit, aminek szívünk, lelkünk és testünk is nagyon örül. A tavasz szépsége sok költőt, írót, zenészt megihletett, köztük Kányádi Sándort, kinek ismert verse a tavasz színeit festi elénk.

Többször is lejátszottam a gyerekeknek egy titokzatos dalt. Arra kértem őket, hogy figyeljenek a dalszövegre, mert később jelentősége lesz. Kányádi Sándor versét hallgattuk meg, Gryllus Vilmos előadásában, Somvirággal kakukkfűvel címmel.

Később elárultam, hogy a vers hiányzó sorait kell emlékezetből kitölteniük. Azért, hogy ne legyen olyan könnyű dolguk, különböző feladatokat ékeltem a dalok közé, de így is sikerült gond nélkül kiegészíteni a verset a magazinban.

Megtudtuk, hogy milyen különbségek vannak agancs és szarv, medvehagyma és gyöngyvirág között. Megkerestük, hogy melyik állathoz tartoznak a képen levő lábnyomok.

Végül a teázás helyett egy kis játékra hívtam a diákokat „Ki vagyok én az erdőben?” címmel. Választhattak a letakart erdei állatok képei közül, majd a homlokukhoz téve a fotót kérdéseket tettek fel az osztálytársaknak, akik igen-nemmel válaszolhattak csak, így kellett kitalálni, hogy „ki is vagyok én”.

A foglalkozáson elhangzottak szorosan kötődtek az aktuális környezetismereti ismereteikhez, azokat előhívva könnyebben sikerült kitalálni az adott állatot.

A játékos feladatok végül könnyedén elfeledtették a teázás hiányát a gyerekekkel, ezúttal is maradtak volna még szívesen!

Molnárné Ambrus Melinda
könyvtáros