Fényes Nap – Úr adta fényes napra virradtak iskolánk harmadik osztályos hittanosai, amikoráprilis 23-án, a megújult Szent Mihály-főszékesegyházban első ízben találkozhattak Jézussal az Oltáriszentségben. Ez sem egy véletlen találkozás volt, mint amikor az emmauszi tanítványok Jézusba „botlottak” az úton. Hosszas, tudatos előkészület előzte meg, amire a hittanosok és hitoktatóik egyaránt izgatottan, várakozással teli szívvel készültek. A találkozás sok tekintetben hasonló módon zajlott, hiszen Jézussal sohasem „véletlenül” találkozunk.

A hittanórákon túl, a plébánián is három alkalom előzte meg közös készületünket erre a találkozásra. Már az a tudat is sokat jelentett, hogy nem vagyunk egyedül, mások is keresik Jézust. Az első lelkitükör elvégzése után kis színes cédulákon hálánkat fejeztük ki a templomban a megbocsátásért Jézus keresztje előtt. A harmadik alkalomra mindenki meghívóval érkezett, mivel egy igazi lakomára készültünk. Mi, emberek, a találkozások (családi, baráti) örömét gyakorta úgy fejezzük ki, hogy asztalhoz ülünk, finomakat eszünk, iszunk. A Jézussal való találkozáskor is „terített asztal” vár minket, ahol Jézus önmagát adja nekünk. Megtanultuk, hogy „boldogok, akik asztalhoz ülhetnek Isten Országában.” (Lk 14,15)

Az emmauszi tanítványok sem értették volna meg, miről is beszél nekik Jézus az út során, ha előzőleg nem lettek volna ismereteik az Írásokból, vagy, ha korábban nem Őt hallgatták volna. Nem lehet olyasvalamit lángra lobbantani, ami nem gyúlékony. De vajon mitől lesz a mi szívünk is „gyúlékony”? Ahogy Balázs atya szentbeszédében hallhattuk, vannak, akiket jó hallgatni, mert életet adnak a szavai. Ezért is hallgatjuk szentmiséről szentmisére, amit Jézus mond nekünk. Szeretnénk Rá figyelni, Őrá hallgatni, hogy megvigasztaljon minket, és ha kinyitjuk a fülünket és megnyitjuk a szívünket, akkor Jézus szavai képesek lesznek azt lángra lobbantani. Ha tehát figyelünk Jézus szavára, akkor szép lassan már mi is csak azt szeretnénk, mint a tanítványok, hogy Jézus velünk maradjon. Mi is csak azt tudjuk mondani, hogy MARADJ VELÜNK!

Kívánom, hogy minden egyes áldozáskor nekünk is lobbanjon lángra a szívünk, és boldog örömmel meséljünk a Jézussal való találkozásról!

Fotó: Tímár Veronika