Nyolcadikos tanulóink idén is tanárbúcsúztatót szerveztek. Péter bácsi az alábbi gondolatokkal köszönt el tőlük:

„Belépett, megállt középen, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!… Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” – olvashatjuk Szt. Jánosnál

Előttem van egy kép, mikor a legnagyobb lányom 14 éve kitárt karral szaladt be ide, átölelte a tanítónénit, és én tudtam, hogy a lánynak itt jó helye lesz. Így is lett.

Ott és akkor, 14 évvel ezelőtt feltettem egy költői kérdést, hová tűnik el ez a szeretet a 8. osztály végére?

Ez egy megfoghatatlan dolog. Nagyon nehéz lenne megválaszolni, mert nagyon sok összetevős, hogy miért tűnik el és miért marad meg. Egy biztos, itt, köztünk megmaradt, sikerült megőrizni. Éppen ezért fájó a búcsú, de még nagyobb az öröm és egy kis büszkeség is, hogy sikerült ebben az út végéig megmaradni.

Ez több, mint a jó átlagok, több, mint az országos versenyeredmények, több, mint a felvételi pontok.

Mert egy keresztény ember számára ez a legfontosabb. Ennek megőrizése a legnagyobb kincs, a lenagyobb érték.

Most indultok és vannak félelmek.

Ettől-attól. Kicsit-nagyon. Nem mindig, de sokszor. Most különösen: lesz-e középiskola olyan jó, mint a Szilágyi? Lesznek ott is ilyen jó tanáraim? Az élet majd megválaszolja.

Addig is Engedjük, hogy belépjen a szívünkbe az Úr Jézus! Nyissuk ki szívünk, – félelmeink, kapcsolataink – kapuját. Várjuk, hívjuk! És be fog lépni.

Megáll középen. Nem az ajtóban, nem egy félreeső helyen,

Ő KÖZÉPEN akar megállni. Életem közepén, a döntéseim tengelyében, a találkozásaim mélyén és csúcsán.

És köszönt. Nevemen szólít. Szemembe néz. Hozzám jött.

Az óhajtott békességet nem nagy akciókban munkálhatjuk legjobban, hanem a közeli kapcsolatainkban, az egymásra szánt időben. Ajándék. A Lélek gyümölcse. Találkozás. A Feltámadottal, a Lélekkel, egymással.

… küldelek titeket. Titeket. Nem egyedül kell tehát menni. Számítsunk egymásra! Támaszkodjunk egymásra! Keressük egymást!

Rájuk lehelt – vegyétek a Szentlelket: Nem csak ezt-azt adott, a Lelkét adta, önmagát. Az ígéret valóra vált: Veletek vagyok minden nap a világ végéig.

Végül, és búcsúzóul, minden létező jókívánságom mellé egy utolsó házi feladatot adok a P. Mobil Honfoglalásból idézve:

„Szépmező Szárnya jel alatt született,

szívébe írva a gyönyörű üzenet:

A világon élni, csak hősként érdemes,

Rajtad a sor, hallod, mondd tovább énekes!”

Ne feledjétek, hogy küldetésetek van: a keresztény Magyarország építése. Ehhez hősises lelkület, bátor kiállás és nagy kitartás fog kelleni. De ebben soha nem maradtok egyedül.

Szent Máté szavaival: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Krisztus számít Rád!

Végzőseinket egy külön ünnepség keretében a hetedikesek búcsúztatták. Végül a tanévzáró ünnepélyünk keretében ballagtak el.

A tanévzáró keretében méltattuk legeredményesebb tanulóinkat.

Külön gratulálunk 161 kitűnő tanulónknak!