Edit nővér 1928-ban született Veszprémben, és ugyanitt 1947-ben lépett be az Angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária Intézetébe. 56 éven keresztül nővértársával együtt hűségesen és minden áldozatot vállalva szolgált plébániákon:
1948-59-ig a városlődi plébánián hitoktatóként és kántorként;
1959-69-ig Kiskanizsán kántor és plébániai irodavezető;
1969-83-ig Somlóvásárhelyen hitoktató, a plébánia és a hozzátartozó filiák egyházközségi ügyeinek intézője.
1993-tól a rendszerváltás után nagy szorgalommal újraindította a veszprémi közösséget 5 fővel, amelynek házfőnöknői teendőit éveken keresztül odaadóan végezte.
Az évek folyamán az ő erőfeszítéseinek köszönhetően került iskolánk 2000-ben újra egyházi fenntartásba. Molnár Edit nővér a Szilágyi Keresztény Iskola első lelki igazgatója volt 5 éven keresztül
Ward Mária példáját követve szívén viselte a betegek sorsát, és lelki támasza volt a hozzá forduló embereknek. Érdeklődéssel fordult a világ történései felé és nyitott volt az új dolgok befogadására.
Közösségformáló személyiségével nagy hatást gyakorolt rendtársaira és a körülötte élőkre. Jó kapcsolatokat ápolt nővértársaival itthon és külföldön egyaránt. Hirtelen jött súlyos betegségét türelemmel viselte, és még ekkor is a rend, a rendtársak és az iskola problémáival törődött.
Életének 77., szerzetesi életének 58. évében, 2005. augusztus 27-én Veszprémben az Úrhoz költözött.
Demény Anna
Molnár Edit angolkisasszony / Congregatio Jesu nővérről
Milyennek ismertem őt és mit szerettem benne?
Hiteles szerzetesi élete példa volt számomra és mai napig maghatározó az a szellemiség, amit megéltem itt a veszprémi rendházban.
Küldetését, bárhol is volt az Isten és emberek iránti szeretet jellemezte.
Mindig és minden körülmények között hűséges maradt ahhoz a közösséghez, amelybe Istentől meghívást kapott. A szerzetesrend feloszlatásával sok megpróbáltatást éltek át, de a reményüket soha nem veszítették el és nagy boldogság volt számukra, amikor a rendszerváltás után újraindulhattak és visszatérhetek ide a veszprémi rendházba. Én ekkor találkoztam velük és nagy hatással voltak rám. Megtapasztaltam, Edit nővér mély, baráti, testvéri kapcsolatát rendtársaival. Különböző típusú emberek voltak, de igazán őszinte szeretetkapcsolatban éltek, ismerve és elfogadva egymás erősségeit, gyengeségeit. Nem csak a saját korosztályához tartozókkal, de velünk, fiatalokkal is megtalálta a hangot. Bízott bennünk, mindig érdekelték a meglátásaink, bíztatott bennünket az új tapasztalatok és tudás megszerzésére.
Nyitott lélekkel fogatta rendünk változásit. Elsők között volt, aki a névváltoztatáskor az IBMV–s keresztet lecserélte CJ-re.
Edit nővér szerzetesi ruhában és a rendek feloszlatását követően civil öltözetben is, Isten szeretetét sugározta. Komolyan vette küldetését és valóban másokért élő ember volt. A rendház ajtaja mindenki előtt nyitva állt. Segített, ha kellett anyagi támogatást nyújtott, élelmiszert vásárolt, gyógyszert váltott ki. Mindig szakított időt, hogy meghallgassa a hozzá fordulókat, lelki támaszt nyújtva nekik. Ha csöngött a telefon letette a kanalat és ment, hogy felvegye, vagy ha csengettek, letette a Zsolozsmás könyvet és ment, hogy ajtót nyisson. Nagylelkű, önzetlen, figyelmes szeretetét sokszor megtapasztaltuk. Amikor édesanyám beteg lett, sokszor ő küldött haza, hogy menjek segíteni, mert biztosa otthon is szükség van rám.
Mindig azért fáradozott, hogy valami jót tegyen másokkal, amitől a másik ember élete könnyebb, boldogabb, sikeresebb lesz.
Edit nővér és Apollóni a nővér is igazi közösségi emberek voltak, hisz akárhova helyezték őket, mindenhol közösséget teremtettek.
Edit nővér számára azonban nem csak az egyházi szolgálat volt fontos, hanem a társadalmi szerepvállalás is. Nemcsak az egyházi ünnepeken, hanem a nemzeti ünnepeken való részvételt is fontosnak tartotta. Erre bennünket, fiatalokat is folyamatosan buzdított. KÉSZ összejövetelekre is eljárt és mindig ügyesen kitalált valamit, hogy vele menjek, akkor is, ha nekem nem volt nagy kedvem hozzá. Azt gondolom, a városban sokan ismerték és tisztelték olyanok is, akik éppen nem voltak hívők, de valami módon kapcsolatba kerültek vele.
Van néhány olyan mondat, amit sokszor hallottam tőle és beleégett a lelkembe.
Isten, haza, család, közösség.
Ahhoz, hogy jó szerzetes lehess, először jó embernek kell lenned. A határaidat pedig csak Isten segítségével tudod átlépni.
Bízzunk az ima erejében! Imádkozzunk azokért is, akik nem kedvelnek bennünket!
Zárásként rendalapítónk Ward Mária mondásával köszönök el:
„Tégy jót, s a jót jól tedd! „ Ezt is sokat hallottam Edit nővértől.
Kívánom, hogy Isten segítségében bízva ti is a jót mindig jól, még jobban tudjátok tenni.
A Congregatio Jesu szerzetesközösség és a magam nevében is hálásan köszönöm, hogy a Molnár Edit angolkisasszony/ CJ nővérről elnevezett díj létrejöhetett, és hogy azt év végén az a diák kaphatja meg, aki a keresztény hit alapjaira épített közösségépítő munkában aktív, példamutató módon részt vett a tanév során.
Ticz Zsuzsa CJ nővér