Hatalmas öröm számunkra, hogy meghívást kaptunk Finnországba, Riihimäkibe egy nemzetközi folklór fesztiválra.
Nagy izgalommal készültünk, hiszen 13 év után jutott el együttesünk ismét külföldre, hogy ott mutathassa be a magyar néptánc szépségeit. Táncosaink még sohasem vettek részt ilyen utazáson, sokan közülük először ültek repülőn is.
Júliusban minden héten próbáltunk, az utazás előtt pedig a legnagyobb kihívás az volt, hogy a néptánc jelmezekkel ne lépjük át a megengedett súlyhatárt.
Július 30-án, kedden reggel indultunk a reptérre, és az időeltolódás miatt fél négy körül szálltunk le Helsinkiben. Itt vártak minket a helyi együttes tagjai, és autóbusszal jutottunk el Riihimäkibe. A fesztiválközpont a Karan koulu (Kara iskola) volt, ahol minden együttes kapott egy termet a jelmezeinek. Rajtunk és a vendéglátó finn „Pippurit” csoporton kívül Németországból, Lettországból és Norvégiából érkeztek táncosok.
Finom vacsora után a fesztivál koordinátora, Leena Kostamo tartott ismertetőt a programokról, majd megérkeztek a fogadó családok. A táncosok és mi, felnőttek is párosával, vagy többen egy-egy finn család vendégszeretetét élvezhettük egy hétig. Nyelvi akadályok nem voltak, angolul és „kézzel-lábbal” mindenki tudott kommunikálni.
Július 31-én, szerdán koradélután a Kino Sampo-ban (színházban) köszöntötte a résztvevőket a város polgármestere. Az ő tiszteletére táncoltunk egy rövidet, illetve átadtuk Veszprém és a Szilágyi Táncegyüttes ajándékát. Finom uzsonna volt a jutalom. Este került sor a nyitókoncertre ugyanott, a vendégek mellett a helyi gyermek és felnőtt csoportok is bemutatkoztak. Utolsóként alaposan megleptük a közönséget dinamikus és jó hangulatú előadásunkkal.
Augusztus 1-jén, csütörtökön ebéd után az Allinnan kesäteatteri-ben (nyári színházban) szerepeltünk, időnként apró záporban, ami itt mindennapos. Ezután a belvárosban, a Ragnar Granitin aukio-n (piactéren) mutattuk be nagy sikerrel a műsorunkat. Este a csoportokkal, a vendéglátó családokkal és néptáncosokkal együtt vacsoráztunk, énekeltünk, zenéltünk és táncoltunk a Lehmustien juhlatalo-ban (étteremben). A fantasztikus hangulatú, régi éttermi bútorokkal és eszközökkel berendezett helyen hatalmas nemzetközi táncház kerekedett.
Augusztus 2-án, pénteken kirándulni mentünk egy csodálatos természeti környezetbe. A vendéglátók minden néptáncost csoportokba sorsoltak, így nemzetközi csapatok alakultak ki. Egy rövid erdei séta után, pallókon vezető tanösvényen haladva ízelítőt kaphattunk a finn mocsárvilágból, illetve feladatokat kellett megoldani. Ezután a helyszínen, a Tapiolan majó-ban ebédeltünk. Sajnos az eső miatt nem tudtunk tovább maradni. Este ismét előadás volt a Vanha Lasitehdas-ban (régi üveggyárban). Riihimäki híres az üveggyártásáról, a régi gyárépületet megtartották, és közösségi térként használják. A hatalmas csarnokban színpadot és nézőteret rendeztek be, az udvaron pedig büfék sorakoztak. Minden csoport lehetőséget kapott a saját nemzetre jellemző ajándéktárgyak árusítására is. Igen kedvelt árucikk volt a gyöngysor, a kalocsai terítő, valamint a táncos lányok által horgolt apróságok. A műsorunkat ismét hatalmas taps fogadta, majd a szokásos közös tánccal töltöttük az estét.
Augusztus 3-án, szombaton kaptunk egy kis pihenőt, így ebéd után közösen mentünk el egy óriási használtcikk-piacra és a legnagyobb bevásárlóközpontba. Lehetőségünk volt ajándékokat vásárolni a családjainknak. Délután pedig népviseletbe öltözve nemzetközi istentiszteleten vettünk részt a Keskuskirkko-ban (templomban). A tiszteletes asszony mindenkit a saját nyelvén üdvözölt, majd finn, angol és német nyelven zajlott az istentisztelet. Minden csoport olvasott fel a saját nyelvén a Bibliából, illetve énekelhetett vagy táncolhatott egy rövidet. Ezután templomi vacsora következett a közeli Kirkkopuiston seurakuntakotiban (plébániaházban). Este az utolsó közös mulatsgra is sor került az Ö-talóban (buliházban).
Augusztus 4-ét, a vasárnapot vendéglátóinkkal töltöttük, akiknél szinte már családtagokká váltak táncosaink. Délután autóbusszal vittek bennünket a Ventoniemi-i Hirvijärven leirikeskus-ba (plébániai táborközpontba) egy gyönyörű tó partjára. Szaunázás és fürdés volt a program. Majdnem belefagytunk a vízbe, de a szaunával egybekötve igen kellemes volt. Vacsora után eljött a búcsúzás ideje. Minden csoport kapott ajándékot a fesztivál szervezőitől, és természetesen ők is kaptak a vendégektől, így tőlünk is. Megköszöntük a meghívást, valamint a barátságos, szeretettel teli gondoskodást, a kiváló hangulatú programokat.
Augusztus 5., hétfő, a hazaindulás napja. Nagyon korán keltünk, hogy időben érkezzünk a reptérre. Még egy utolsó ajándékvásárlási lehetőségünk volt, majd két óra repülés után megérkeztünk Budapestre, ahol családjaink fogadtak bennünket nagy örömmel.
Azt gondolom, nagy feladatot vállaltunk, de megérte. Fantasztikusan éreztük magunkat Finnországban mind a táncosok, mind mi, felnőttek. Remélem, mindenkinek életre szóló emlék marad. Büszke vagyok a tanítványainkra, hiszen ezek a 14-15 éves fiatalok kiválóan képviselték együttesünket, iskolánkat, városunkat, valamint a magyar néptánc kultúrát. Köszönöm a zenekarnak (Pusztai Boglárka, Kiss Rafael, Varga Tamás) a kiváló muzsikát, valamint kollégáimnak (Vetzl-Szerencsi Noémi, Nagy Zsuzsanna, Vastag Richárd) a táncosok felkészítését és kíséretét.
Hálás szívvel köszönjük minden támogatónknak, hogy segítettek bennünket eljutni a finnországi fesztiválra: a szülőknek, az iskolának, ismerős és ismeretlen barátainknak, Veszprém Város Önkormányzatának és a Bakony – Balaton Média Kft.-nek.
2024. augusztus 12.
Nagy Marianna
művészeti intézményegység-vezető
